Igazából nem vesztünk mi el, facebookon küldtünk is életjelet az éterbe. Igazából a nagy-nagy gond mindössze annyi, hogy Bolhának sajnos lejárt a műszakija június közepén.
Mindamellett hogy kaptam egy szép nagy sárga csekket egy szép reggelen gyorshajtásért (igen, siettünk Barcikára a találkozóra..) amit feltétlenül ki kellett fizetnem, sajnos nem maradt pénzem a műszaki vizsgát megcsináltatni. Pedig aki már vizsgáztatott kétütemű Trabantot mostanában, az tudja, hogy nem annyira egyszerű dolog, többek között nagyon szépen kell tudni mosolyogni hozzá. (Ebben nekem gyakorlatom van.. :) ) Szóval befizettem a csekket, a postán a néni nagyon együttérzően kérdezte meg, hogy "no. mi volt már, hova siettél?" és jószívűen átadott egy nyereményszelvényt, amivel visszakaphatom a befizetett csekk árát. Mondanom sem kell, hogy nem nyert. Ezután nemigazán maradt pénzem vizsgáztatni a kocsit, most is ott áll szegényke a garázsban, senki sem indította be már vagy két hónapja.
Mindamellett hogy kaptam egy szép nagy sárga csekket egy szép reggelen gyorshajtásért (igen, siettünk Barcikára a találkozóra..) amit feltétlenül ki kellett fizetnem, sajnos nem maradt pénzem a műszaki vizsgát megcsináltatni. Pedig aki már vizsgáztatott kétütemű Trabantot mostanában, az tudja, hogy nem annyira egyszerű dolog, többek között nagyon szépen kell tudni mosolyogni hozzá. (Ebben nekem gyakorlatom van.. :) ) Szóval befizettem a csekket, a postán a néni nagyon együttérzően kérdezte meg, hogy "no. mi volt már, hova siettél?" és jószívűen átadott egy nyereményszelvényt, amivel visszakaphatom a befizetett csekk árát. Mondanom sem kell, hogy nem nyert. Ezután nemigazán maradt pénzem vizsgáztatni a kocsit, most is ott áll szegényke a garázsban, senki sem indította be már vagy két hónapja.
Közeledett viszont a születésnapom, július 8-a, és azt terveztük, hogy az egyetemi barátokkal lemegyünk Balatonra. (Eredetileg úgy volt, hogy Bolhával megyünk....) A vonatút meleg, hosszú és majdnem megkönnyezős volt. Mivel Zsolti - az egyik nagyon jó barátunk - cukrász (és hidegburkoló, és tetoválóművész, és piercer, és informatikus és még vőfély is...) szóval ő sütött nekünk tortát. Nekünk, mivel a barátnőjének is pont akkor volt szülinapja, de így is nagyon jó esett a figyelmessége. Remek hangulatban telt az odaút. A Balaton vize olyan volt igaz, mint a pisi, vagy még annál is melegebb, de nagyon jól éreztük magunkat. A tortán kívül rengeteg ajándékot kaptam, nagyon jól esett mindegyik. Bellától parfümöt meg fém bögrét(naná, hogy Trabis ;) ) Zsoltitól a tortán kívül egy Trabantos gravírozott képet. Mikor hazaérkeztünk, tesóm várt egy hatalmas saját készítésű tortával, ez is Trabantos volt, természetesen :D
 |
| A Zsolti-féle kép és Bella bögréje |
 |
| Tesóm saját keze által készített torta |
Születésnapomra kapott rengeteg szép ajándékért és a sok jó emlékért köszönet mindenkinek, aki hozzájárult!
Ezután Belláéknál voltunk egy pár napot, amolyan pihenésképpen. Ezúttal szupertitkos kulisszatitkot osztok meg minden kedves olvasóval: Bellának nyílik egy családtörténeti kiállítása Putnokon, a Gömöri Múzeumban, amire nagy gonddal-munkával már hónapok óta készül. Ottlétem során segítettem elszállítani a tárgyakat a helyszínre, autóval. Belláéknak Moszkvicsuk van, egy 32 éves, hátsókerék meghajtásos, 1500-as, 80 lóerős orosz matuzsálem, egy Moskvich 2140. Nemes egyszerűséggel a Moszkva nevet kapta. Notehát Barátaim, ezt a hihetetlen autócsodát vezettem én, ezzel vittük el a kiállítás tárgyait a múzeumba. Nagy élmény vezetni, főleg a Trabant után. Tulajdonképpen mindenben ellentettje, a német precízitás-az orosz erő, kétütem-négyütem, a hátsókerék meghajtás... szóval egy külön kaland volt ezt a járművet vezetni. Körülbelül másfélszer akkora, mint az én kicsi Bolhám, és körülbelül... őő... sokszor annyi erő van benne. A család féltett kincse, úgyhogy nagyon óvatosan mentem vele, vigyáztam rá, de még így is egy hatalmas élvezet volt vezetni. No persze ez egy Trabantos blog, ne is kanyarodjunk el ennyire a témától.. nem fogom leváltani Bolhát, mindig is Ő lesz az én kedvencem. Eljöttek Belláékhoz Zsoltiék is, az egyetemi csapat(vagyis.. csak ketten) és ott volt Bella unokatestvére, Marcsi is. Jót grilleztünk, méltó módon megünnepeltük Bella névnapját.
 |
| Moszkva |
Augusztusban táborban voltunk Jósvafőn. Gyönyörű kis falu, ahol minden évben lovasnapokat rendeznek, sok versennyel, bemutatókkal. Idén nemzetközi patkolókovács verseny is zajlott itt. A tábor lényege, hogy egy összetartó társaság(a táborosok, azaz mi) segít az Aggteleki Nemzeti Parknak, éppen amiben szükség van ránk. Korábban a kanadai aranyvessző, a szolidágó írtása volt a feladatunk, mostanában a hucul lovasnapok előkészítése, pályatisztítás, pályabíráskodás. Mindezért kapunk szállást, kaját. A táboron belül elmegyünk kirándulgatni, túrázni, amikor épp nincs munka, és - természetesen alkoholmentesen - bulizgatunk esténként. Nos évről évre így megy ez a tábor, ez is egy gyönyörű emlék marad.
 |
| Egy szép emlék a táborról... |
A nyár tehát most sajnos teljes egészében Bolha hiányában telt, nagyon hiányzott, de jövőre remélem le tudom vizsgáztatni, és akkor megyünk világgá! A Trabim egyébként kiváló műszaki állapotban van, nyár elején a fékeket csináltam meg, mostmár igen király, meg is tudok vele állni.
Majdnem elfelejtettem, Jósvafőről hoztam egy kis ajándékot Bolhának is.. Kapott egy Aggteleki Nemzeti Parkos marticát az oldalára. Nagyon tuti :)
Majdnem elfelejtettem, Jósvafőről hoztam egy kis ajándékot Bolhának is.. Kapott egy Aggteleki Nemzeti Parkos marticát az oldalára. Nagyon tuti :)
 |
| A matrica.. :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük hozzászólásod.