Idei találkozónkról...

Idén, június 1-én harmadszor rendezte meg három napos Trabant-Wartburg találkozóját az Észak Magyarországi Trabant Club,amelynek  a kazincbarcikai jégpálya adott  otthont.

A jégpályán felsorakozó Trabantok/Trabantosok sora

Lengyelország- 3.Silesia fest

Tavaly ilyenkor - pontosan június 23-26 - rendezték meg lengyel barátaink 3. Trabant találkozójukat. Izgatottan vártuk a csütörtököt, amikor reggel 6-kor már ott türelmetlenkedtünk Bánrévén, az üres határátkelőnél. Elnökünket és harmadik barátunkat vártuk Kazincbarcikáról. Megtudtuk telefonon, hogy még el sem indultak.

A kezdetek

A kezdetek. Nem, nem a születésemet fogom elmesélni, bár éppenséggel ahhoz is szorosan fűződik egy Trabant. Talán már ekkor elkezdődött a Trabik iránti szerelmem. Szüleim elmesélése szerint amint a kórházból kijövet betettek a kocsiba (nem is találnátok ki, milyen márka volt...) a hátsó ülésen a mózeskosárban olyan nyugodtan és békésen tudtam aludni, hogy hihetetlen. Erre ugyan nem emlékszem már, de a legkorábbi emlékeim között is tudom, hogy ott volt a Trabant. Imádtam - az utakon akkor még nagyon sok volt belőlük - és mindig őket figyeltem. Az álmom egy igazi, valódi Trabi volt. Ilyen autót "vezettem" először (persze akkor még apukám ölében).

Történelmi áttekintés

Trabant - a legegyszerűbb és legszerethetőbb kisautó. Méltán híres szinte egész Európában,
hiszen 1960 óta ez a márka lett a nép számára a mobilitás jelképe; a legendás papírautó, az
ismert S-betűvel az orrán. A kétütemű, olcsó, kicsi automobil, amelyről több történet, vicc,
film született, mint bármely más kocsiról és szinte mindenkinek van személyes élménye
vele. Ez volt a kelet-német csoda, amelyre a magyar családoknak közel tíz évet kellett várni a
Merkur-nál. A szocialista rendszernek köszönhetően az átlagember is megengedhette magának,
hogy hozzájusson. A Trabantot arra találták ki, hogy az ember elautózzon A-ból B-be. Nem
akar nagyobbnak tűnni, igazi kisautó. Nem luxusautó, nem nagycsaládosoknak való, hanem
kirándulni vágyóknak, túrázóknak.