A kezdetek

A kezdetek. Nem, nem a születésemet fogom elmesélni, bár éppenséggel ahhoz is szorosan fűződik egy Trabant. Talán már ekkor elkezdődött a Trabik iránti szerelmem. Szüleim elmesélése szerint amint a kórházból kijövet betettek a kocsiba (nem is találnátok ki, milyen márka volt...) a hátsó ülésen a mózeskosárban olyan nyugodtan és békésen tudtam aludni, hogy hihetetlen. Erre ugyan nem emlékszem már, de a legkorábbi emlékeim között is tudom, hogy ott volt a Trabant. Imádtam - az utakon akkor még nagyon sok volt belőlük - és mindig őket figyeltem. Az álmom egy igazi, valódi Trabi volt. Ilyen autót "vezettem" először (persze akkor még apukám ölében).

Az évek lassan teltek-múltak, én felnőttem és talán már-már el is felejtettem kisgyerekkori álmomat. Arra gondoltam, kinőttem, csak egy hülyeség volt, egy gyerekkori hóbort. Más kisgyerek a dínókat szereti, megint másik a pónikat, és mégsem lesz felnőtt korára saját dínó, vagy póni. Kinőttem, ennyi volt, a szobám falán mindig ott lesz ugyan egy-két Trabis plakát, de elmúlt minden.

Egyszer azonban, egészen friss jogosítványommal autózunk édesapámmal a családi Lada Samaránkban, mikor megszólalt:

-Van egy eladó Trabi. Nem kell?

Én csak néztem ki a fejemből, nem is figyeltem igazán rá.

-Trabant? Minek?- kérdeztem vissza.

-Az volt régen a nagy álmod, nem emlékszel? Ez most elég olcsó, és ismerjük a gazdáját. Jó kezekben van.

Majdnem kinevettem édesapámat, hogy jó vicc volt, köszi, de nincs április elseje. Nekem nem kell feltétlenül saját autó, ahova szeretnék, oda elmegyek a családi Ladával is.

Végülis addig-addig beszélgettünk erről, hogy másnap csak' elugrottunk megnézni a kocsit ismerősünkhöz.

Tibi bácsi egy nagyon szeretnivaló ember. Ott várt a garázs előtt, mosolyogva, olyan kicsit papásan, hisz már idős. Mi kiszálltunk a Szamárból, ő pedig -mintha a hatást akarta volna növelni- csak akkor nyitotta ki a garázsajtót. És akkor először megláttam Bolhát. Hihetetlenül koszos volt, pedig mindig garázsban állt, nem is használta sokat az öreg. Az utőbbi években szinte ki sem mozdult a garázsból. Kitoltuk, így már láthatóvá vált az eleje is, ami szintén alig látszott a kosztól. A motorháztetőre ceruzával néhány telefonszám volt firkálva, gondolom hirtelen papír híján más nem volt kéznél. Az orrembléma fele hiányzott a lámpát teljesen beterítette a por. Az autó oldalán egy öklömnyi lyuk jelezte, hogy valaki beletolatott vonóhoroggal. A csomagtértető pedig kettétörött, mikor hátulról kicsit megnyomták szegény autót. A hátsó ablakokon cirtomsárga függöny lógott, napellenző gyanánt. Műszakilag tökéletes, egy centi rozsda nem éktelenkedett sehol, a motorja pedig szinte még bejáratós volt. Tibi bácsi nagyon szerette ezt az autót, vigyázott rá. Nagyon remélte, hogy én veszem meg, mert akkor biztosan jó kezekbe kerül. Beültem. A kormány teljesen széttöredezett, az idő tehette ezt. Az ülések is, és szinte minden poros volt belülről. Még mindig ugyanaz volt a véleményem, már rég kinőttem ebből. Hátra volt még a lényeg: Beindítani. Hát igen. Öntöttünk bele egy kis keveréket, és elfordítottuk a kulcsot. Nem indult be. Újra és újra próbálkoztunk, mire végül megszólalt. És tényleg, hozzámszólt. A nevemen szólított. Ebben a pillanatban elkezdődött minden. Hirtelen újra felelevenedtek a gyerekkori élmények, a rajongásom, a Trabi-szeretet. Ki akartam próbálni. A sebességváltót nem tudtam kezelni, az autó szeszélyeit nem ismertem, így először hihetetlenül nehéz volt. Alig tudtam elindulni Bolhával, de végülis sikerült. Hatalmas öröm volt menni vele, bár először a garázsok között cikáztam, de úgy éreztem: kell ez az autó. Nem azért mert nincs másikra pénzem, nem azért mert éppen ez jött, hanem azért, mert szeretem. Igen, beleszerettem.

Hazavittem és letörölgettem...

Így lettem én Trabantos; mindez két éve volt, azóta sokat tapasztaltam, mostmár tudom, ha valami nem tetszik neki, vagy éppen boldog, vagy bármi baja van.

Akkor, két éve még nem voltunk együtt Bellával; még nem is ismertük egymást. Bellával körülbelül fél év múlva, 2011 márciusában kezdődött minden, de az egy másik történet..... ;)