Amikor felborítottam Bolhát

Igaz, ez sem most volt, körülbelül egy éve lehetett, mikor Bolha felborult. El is mesélem, hogyan történt az eset, és persze képeket is mellékelek. Azóta már vízszintesen áll, négy kerékkel a földön...

Úgy történt, hogy egy szép napos hétvégén gondoltam egyet, bementem a garázsba. Ott volt Bolha, ekkor még stabilan, büszkén álldogált a helyén.

Kitoltam az udvarra, nehogy felverjem a szomszédokat korán reggel a friss benzingőzből származó robbanásokkal - a kétütem jellegzetes zajával. Kicsit megnézegettem magamnak a reggeli napfényben, leporoltam, áttörölgettem. Beültem, és még mindig ugyanaz a kellemes érzés fogott el, mikor először ültem benne. Nagyon lelkes voltam, már alig vártam hogy autózzak...
Ekkor viszont eszem ágában sem volt kivinni Bolhát az útra. A nagyszülőknél, a pincében talált rozsdás eszközöket nézegettem, most vettem őket szemügyre először. Rendkívül egyszerű vasdarabok voltak ezek. Annyira tákolt szerkezeteknek tűntek, hogy felmerült bennem, talán annak idején félóra-óra kellett, hogy egy okos mesterember kitalálja és legyártsa ezeket, valószínűleg otthon a műhelyben.

Hirtelen ötlettől vezérelve az emelő után nyúltam, és annak rendje módja szerint, szakszerűen beledugtam a bal oldali emelési pontok egyikébe, és egy tizenkilences kulccsal szépen emelni kezdtem. Természetesen előtte a kerékanyákat megkértem, hogy lazítsák meg magukat, ezek afféle okos kerékanyák. Azért tudom hogy okosak, mert mindig jól elbújnak, mikor szükségem lenne rájuk, de akkor tudnak a legjobban, a legcifrább helyekre bújni, amikor tényleg, sürgősen kellenének. Szóval, mondom, ha már ilyen eszetek van, hát lazítsátok meg magatokat. Felemeltem hát a kocsi bal oldalát, levettem a kereket. Most azért volt eszem, az anyákat kis dobozba tettem, nehogy megszökjenek. A kerék helyére pedig felerősítettem az előbb említett rozsdás Trabant-billentőt.

Billentő fent

Miután mindkét kerékkel végeztem, fogtam - egyedül, természetesen :) - felemeltem Bolhának a másik oldalát. Így már úgy festett a dolog, hogy a kocsinak a talajhoz mért szöge nem volt nulla, jóval inkább hasonlított a derékszöghöz.

Bolha - az oldalán

Leszereltem a kipufogót, hiszen másként nem igazán fértem oda az aljához. Ezután pedig a napom úgy nézett ki, hogy egy-két sör társaságában  dórtkefével szépen ügyesen sikáltam Bolha alját. Rozsdának sehol még csak nyoma sem volt. Miután szép tiszta lett, lekentem mindenféle védő-rücskös-nem rücskös, méhpempővel készült festékkel.
Tehát, kedves olvasó, így kell az oldalára borítani egy Trabantot - annak céljából, hogy lekezeljük az alját. Azóta bírja a réteg, nincs pnasz rá :)
A felborításnak más módjára is van lehetőség, de arról inkább nem számolnék be, és óva inteném az olvasót is - még csak meg se forduljon a fejében csúnya dolog.