A Majdnem Vizsga Nap

Ma volt a nagy nap, mondhatnánk exam day, az én hatalmas angoltudásommal. Angoltudás nélkül, a Nagy Vizsga Nap. Vagyis az első része, vagyis... hát... inkább Majdnem Vizsga Nap.

Igen, az úgy volt, hogy rohanok haza, Debrecenben megismertem egy nagyon szeretetreméltó társaságot, segítettem nekik a buszt megtalálni, és véletlen épp' egy buszon utaztunk. Annyira összebarátkoztunk, hogy megígértettem velük, hogy ha Miskolcra érnek, csináljanak nekem egy fotót, és küldjék el emailben. Ha megérkezik, kiteszem ide, legyen az Ő tiszteletükre ez a poszt. Útközben elütöttünk egy állatot is, de ez már csak alig valamilyen kicsike szösszenet a nap elejéről.

Hazaérek, gyors kaja, Bolha ind... nem, mégsem. Hajjaj, Keménylegény, hát ne csináld velem ezt. Akku fel töltőre, félóra múlva - ismét semmi. Már forog a motor, de nem akart beröffenni. Remek. Oké, tologattuk kicsit, amíg csak beindult. Első út vele a biztosítóhoz volt, mert kellett kérni egy igazolást a vizsgához. Igazolás megvan, Bolha.... nem indul. Én a fejemet csapkodom, mert otthon minden szerszám, hát legalább tudnám mibaja, miért nem akarja az igazságot. A szituáció mint az előbb: forog a motor, de nem indul. No mindegy, anya volt velem, mert ugye neki egy ismerőse a vizsgáztatóállomáson az emberke, hát igen tudjátok hogy van ez. Itt csak így mennek a dolgok, vagyis mint kiderült így sem. Ott tartottunk, hogy biztosító, hívom apát, valamit csináljunk, anya nem tudja itt megtologatni, hát itt fogunk éhenhalni. Végülis csak jött apa, aztán be is indult a jószág. Elértünk a vizsgáztatóállomásig, már vártak minket. Igen, aztán jött is a baj, hát nincsen szegény Bolhámon katalizátor, márpedig anélkül nem lehet itt semmit, se előre - semerre. Valahol "elhagytam" ugyebár, vagy a garázsban lerágta az egér*, vagy kitudja, a lényeg, hogy nincs alatta. A katalizátor lényegét nem kezdem magyarázni, mindenki járjon utána annak, hogy mi haszna van, milyen hatásai, és hogy mennyire kötelező. Jó, rendben, azért a féket le tudták mérni, az vígan át is ment. Mondták, hogy jöjjek vissza katalizátorral, mert ez így nem fog menni, de legfőképp nem fog át-menni. De mondanom sem kell, hogy beindulni persze nem akaródzott, úgyhogy mint valami cirkuszban a bohócok, úgy tolták Bolhát a vizsgaállomás udvarán körbe-körbe az ott dolgozók. Fel kellett volna venni videóra, és gyorsítva zongorajáték mellett lejátszani. Megnéztem ott még a gyertyákat is, hogy mifene van, hogy hol is lehet itt a probléma, mert hát gondoltam beköpte őket a motor, és még rátesz egy lapáttal hogy az akku milyen kedvében van. A gyertyák csont szárazak voltak, így akkor levontuk a következtetést, hogy hát a benzin az nem igazán jut el a hengerig, pedig ugye az lenne a dolga neki. Nagy nehezen végülis hazaértünk, szereztem holnapra katalizátort Bolhára, egy barátomtól és igen, ő ad róla számlát is, és műbizonylatot*. Természetesen a vizsga után a kocsin hagyom a katalizátort*, nem szabad itt játszani ezzel, mert aztán a káros anyagok kibocsájtása, meg hajajjajj...

Itthon nekiálltam és fejembe vettem hogy én most aztán utánajárok a probléma gyökerének, így is tettem. Mint előzőleg megállapítottuk, a benzin megszivatta a gravitáció tövényét, és inkább fentmaradt a tankban, ahelyett, hogy a hengerben szép csendesen elégett volna. De hol lehet a hiba, hát mi a fenét művel az ottan fent, hogy nem akar lejönni. Még szerencse hogy csak öt litert tankoltam bele, mert ezt az öt litert is olyan nehezen tudtam leereszteni a tankból, hogy még, kellett hozzá vagy negyedóra. Na itt elkezdtem gyanakodni. Szétszedtem a benzincsapot mint a gyerek az órát. Nem találtam benne semmi különöset, így csalódottan tettem vissza az asztalra. Hát akkor haladjunk tovább az érrendszeren, következett az átfolyásmérő adója, aminek igen, jól tudom, nem sok gyakorlati haszna van, de én azért mégis benne hagytam. Ezt nem szedtem szét, gondoltam már úgyis ráfér egy takarítás a karburátorra, így el is felejtettem az átfolyásmérőt, nekiálltam a karbit lecsavarozni. Rövid 13-as kulcsom természetesen nem volt épp kéznél, így mire azt is megtaláltam valahol a csomagtartó mélyén, belefájdult a hátam. Nagy nehezen lejött a kicsike, hát megszenvedtem vele rendesen. Majd visszafele milyen jó lesz... A karburátort szétszedve ismét nem találtam semmit, egy árva szennyeződés, de még egy kósza porszem sem volt benne. Minden járata szépen lélegzett, tiszta volt. Ezért érdemes volt szenvedni... Közben be is esteledett, a garázsban persze nem valami hihetetlen szuper természetes fény nélkül látni, meg már amúgy is nagyon vonzott az a sör az asztalon. Holnap folyt.köv.

Karbi, immár összerakva

ILYEN állapotban volt a gyertya...

Még valami, a gázbovden ilyen állapotban van, még jó hogy észrevettem, kellemetlen meglepetések érhettek volna.

Holnap akkor ezt is cserélem....

*a dőlt betűs részeket mindenki a saját belátása szerint, jóhiszeműen olvassa! Csak a békesség kedvéért.