A tegnap holnapja

A tegnapi nap folytatása igencsak meghökkentő módon a  mai nap volt. Hát nem volt egyszerű, az biztos. A problémáknak csak egy része oldódott meg, mindjárt ki is derül, hogy melyik.

Szóval tegnap ott fejeztem be, hogy feltettem tölteni az akksit, elhagytam a főhadiszállást, azaz a garázst, és megittam a söröcskémet. Na meg persze közben írogattam a tegnapi posztot. Az idő rettenetesen szorított, mivel elég ritkán vagyok otthon Bolhánál, nem nagyon tudtam máskor megcsinálni a műszaki vizsgáztatást, és május elsejére már kellett a kicsi kocsi. Így hát ma reggel jó korán felkeltem, és elkezdtem ügyködni a friss napfelkeltében; készülődtem a második felvonásra, a Nagy Vizsga Nap folytatására. Gyorsan felraktam a "kitisztított"- eleve patyolattiszta - porlasztót, hát ismét megszenvedtem vele... Kétszer kellett visszaszednem, mire mindent felraktam a helyére jól. Azután útra keltem Faterral. Első uticélunk az autósbolt volt, ahol természetesen nem kaptam gázbovdent. Mit is képzeltem? No sebaj, azt mondták a héten tudnak szerezni ha úgy jó. Hát nem jó, mivel nekem a MAI nap az utolsó lehetőségem, amikor le tudom vizsgáztatni a kocsimat, és gázbovden nélkül kicsikét nehéz lesz. A boltos együttérzően csóválta a fejét, hogy mást ő nem tehet. Nem gond, megoldom.. ha mást nem, majd madzaggal. A második út egy jó haverhoz vitt, tőle kaptam - vagyis vettem !nem kölcsön! - a katalizátort. Legalább ez meglett. Itt jegyezném még meg, bambaságom mértékét semmi sem múlhatja felül: tegnap a srác megkérdezte tőlem, hogy hozzon-e gázbovdent, mert neki van. Akkor megszólalt belőlem a büszkeség, hogy megoldom én, köszi. Jó ötlet volt. Na, de irány haza; Bolha már az udvaron, hát pakoljuk alá az újdonsült katalizátoros csövet. Merthogy ez ugyebár nem egy kicsi táskaméretű darab, azt tudja mindenki. És mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a szerelőakna nem lett volna tele mindenféle rozsdás cuccmóval, meg vödrökkel, meg kitudjamégmivel. Hát akkor frankón emelőre, először csak úgy lazán "hagyjuk a kereket fent, úgyis hozzáférünk", később azért lekerült a bal első kerék, mondván egyszerűbb lesz az úgy. Hát nem volt elég egyszerű, megküzdöttünk vele rendesen. De meglett végülis.

A katalizátor felszerelve.

Azután jött az ötletem, - nekem az agytrösztnek - hogy biztos ami biztos légtelenítsük már a féket, abból semmi rossz ki nem sülhet. Aha, húzom megfele a légtelenítőcsavart, egyszer csak megadta magát, aztán ömlött a folyadék ott is ahol nem is gondolta volna senki. Remek, hát mint kiderült zseniális ötletem arra vezetett, hogy a munkahengert cserélni kellett, mivel nemhogy a menet szakadt meg abban a fene munkahengerben, hanem tulajdonképpen az egész bütyök letört, amiben a légtelenítőcsavar volt. És nem ez az első eset. Otthon keresem a pótalkatrészek között, balos fékhenger.. sehol. Jobbosból vagy hármat találtam, balosból egy sem. Illetve egyetlen egy volt a fiók mélyén, egy csupa rozsda hótkosz vasdarab. hát mondom nincs mit tenni, ezt kellesz valahogy felismerhető állapotba hozni. Csiszolópapír elő, aztán egész jól megoldottam. Persze közben hihetetlen sebességgel telt az idő, a vizsgáztatóállomáson csak délután háromig voltak, és fél kettő. Én pedig ott állok egy szétszedett fékkel, egy rozsdás és egy törött munkahengerrel, és egy Trabanttal, ami tulajdonképpen be sem indul, ráadásul még gázbovden sincs, nemhogy a kocsiban, még a garászban sem! Mivel a remény hal meg utoljára, hát belehúztunk Faterral, (jó-ő is segített) és csináltuk, ahogy csak a csövön kifért.

Nem ez az első eset... Jobbra egy régebbi

Kész lett a fék, no de ott a másik probléma, ugye a be nem indulás. Mint ahogyan tegnap sikeresen felállítottuk a diagnózist, miszerint a kocsi nem indul; és megállapítottuk az okát is, hogy "az üzemanyag nem hajlandó lefáradni abba a *** hengerbe" eszerint kezdtem kétségbe esni. Tegnap kitisztítottam a tiszta karbit, illetve le- és felszereltem tök feleslegesen. Viszont emlékeztek még arra az apróságra, ami felett totál elsiklottam tegnap? Pedig annyira kézenfekvő volt. Az átfolyásmérő műszer. Aminek nincs semmi haszna, csak hangyacirkusz az utastérben. Ha előtte húzom le a benzincsövet folyik, ha utána, akkor már nem annyira. Igeen, az lesz az. Leszereltem, átfújkáltam, és látszólag tökéletesen működött...
Végülis a gázbovdennel pedig az lett, hogy a régit raktam vissza; ideig-óráig megteszi, nem akad bele semmibe, hát csak' nem lesz semmi baja. Most jött el az igazság pillanata, hogy egy napon keresztüli erőfeszítéseim értek-e valamit. Dobpergééés... És Bolha beindult! Ekkor megkönnyebbültem, még éppen időben.
Irány a vizsgaállomás, mostmár úgy éreztem sínen vagyunk mindennel. Nagyon frankó, forog a motor, gond már nem lehet. A vizsgaállomáson már mosolyogva vártak, első kérdésük az volt, hogy na, beindul már? :) És erre büszkén válaszoltam, hogy igeen; valószínű az a nyavaja, a fogyasztásmérő volt az oka. Ezt örömmel vették, és valóban, ott is pöccre indult a motor, amikor felálltak a szerelőakna fölé. Ott ugye fotó, meg ilyen formaságok, ami kellett. Aztán szonda, ismét indítás. Hát semmi. A Trabantom nem indul, megint. Nem hittem el, egyszerűen ez nem lehet igaz. Hála annak, hogy az akkut feltöltöttem éjszaka, még bírta az indítózást, és nagy nehezen be is röffent. A károsanyag dolgait egyébként szépen teljesítette, csonk nélkül. 

Az akna felett

Épp szondáznak

Utána már csak tologattuk, mert az akksi megint kezdte felmondani a szolgálatot. Feltoltuk a fékpadra, a fék is eléggé jó lett, annak ellenére, hogy másfél órája igazából még sehol sem volt. Gyorsan elintéztük a papírügyeket, valahogyan betoltuk szegény járgányt, és gó haza. Otthon beálltam az udvarra, kitöltöttem a jól megérdemelt sörömet, és örültem. A szám épphogycsak hozzáért a pohár széléhez, de még nem kortyoltam bele a nedűbe, és csöng a telefon. A vizsgáztató volt az, otthagytam az irataimat. Ja, és egyébként eg menjek már a kocsival, mert ő meg elfelejtette lefényképezni a katalizátort. Hát jó, ismét Trabi - betol, még szerencse hogy közel vannak. Ott már le sem állítottam szegény autót, ne kelljen szenvedni vele, kész lett a fotó, nálam az igazolványok, minden megvan, végre, készen vagyunk. Otthon összepakoltam a garázsban, aztán szinte meg sem mosakodtam, már indultam is vissza Debrecenbe, hát jó szorosan jött ki a program. Azért még Bolhával is koccintottunk, mert annak ellenére, hogy durcás volt, végülis csak' sikerült az a vizsga! :)

A nagy pillanat :)

De most már hasonlóról 2015-ig ne is halljak!!